Az Alpinista Favágás nem csupán egy szakma, hanem egy életstílus, egy olyan különleges képesség, amely a természet erőivel való szoros együttműködést és a fizikai határok feszegetését követeli meg. Gondoljunk csak bele: egy hatalmas, viharvert erdeifenyő kapaszkodik egy függőleges sziklafal peremén, gyökerei szinte a semmibe nyúlnak. A hagyományos módszerekkel esélytelen lenne eltávolítani, hiszen a megközelítés életveszélyes. Ilyenkor érkeznek az alpinista favágók, akik a hegymászók ügyességével és a faiparosok szaktudásával felvértezve, kötelek és speciális eszközök segítségével jutnak fel a problémás fához. Ott, a mélység felett függeszkedve, precízen és biztonságosan darabolják le a fát, minimalizálva a környezeti hatást és elhárítva a potenciális veszélyt. Ez a munka a bátorság, a technikai tudás és a természettel való mély tisztelet különleges elegye.
Máté a sziklák csendjében hallgatta a fűrész éles hangját, ahogy az beleharapott a vastag fenyőtörzsbe. A levegőben finom fűrészpor szállt, keveredve a friss hegyi levegő illatával. Alatta a völgy mélyen húzódott, a távoli házak apró pontoknak tűntek. Ő pedig itt fent, a függőleges sziklafal közepén, egy vékony kötélen lógva végezte a munkáját. Ez volt az ő világa. A magasság, a kihívás, a természet erejével való küzdelem.
Máté nem erdésznek készült. Gyerekkorát a város zajában töltötte, de egy véletlen kirándulás a Magas-Tátrába mindent megváltoztatott. A hegyek lenyűgözték, a sziklák hívogatták. Hamarosan megtanult mászni, és a hegymászás lett a szenvedélye. Aztán egy nap egy idős favágóval találkozott, aki éppen egy nehezen megközelíthető helyen dolgozott. Mátét lenyűgözte a férfi ügyessége és ahogy a köteleket használta. Ekkor fogalmazódott meg benne az a különös gondolat, hogy a két szenvedélyét összekapcsolja.
Eleinte sokan kételkedtek benne. A hegymászók veszélyesnek tartották a fűrészeket és a leeső ágakat, a favágók pedig nem értették, miért bonyolítja valaki a munkát kötelekkel. De Máté kitartott. Éveken át képezte magát mindkét területen. Megtanulta a legbiztonságosabb hegymászó technikákat, elsajátította a professzionális favágás minden csínját-bínját. Külföldi alpinista favágóktól tanult, megfigyelte a munkájukat, ellesett minden apró trükköt. Tudta, hogy ebben a szakmában a tökéletességre kell törekednie. Egy rosszul elhelyezett kötél, egy figyelmetlen mozdulat súlyos balesethez vezethet.
A mai feladat különösen nehéz volt. Egy hatalmasra nőtt erdeifenyő gyökerei megbontották a sziklafal szerkezetét, veszélyeztetve egy népszerű mászóútvonalat. A fa olyan helyen állt, hogy semmilyen gép nem tudta megközelíteni. Máténak és a csapatának kellett megoldania a problémát. Már hajnalban elkezdték a munkát. Máté elsőként mászta meg a sziklafalat, keresve a legbiztonságosabb rögzítési pontokat a kötelek számára. Utána a társai felhúzták a speciális fűrészeket, a karabinereket és a hevedereket. Órákon át dolgoztak a függőleges falon, a széllel és a gravitációval küzdve. Minden egyes ágat óvatosan vágtak le, ügyelve arra, hogy a leeső darabok ne veszélyeztessék a mászóútvonalat vagy a lent várakozókat. A kommunikáció kulcsfontosságú volt. Máté folyamatosan rádiózott a lent lévő kollégáival, irányítva a munkát és jelezve a veszélyeket.
A nap végére a fenyő eltűnt a sziklafalról. A veszély elhárult, a mászóútvonal újra biztonságos lett. Máté lassan ereszkedett le a földre, a karjaiban érezte a megfeszített munka fáradalmait, de a szívében elégedettség töltötte el. Tudta, hogy ma is valami különlegeset alkotott. Nem csupán egy fát vágott ki, hanem egy veszélyes helyzetet oldott meg, a természet erőivel összhangban. Ahogy a naplemente arany fényben fürdette a sziklákat, Máté a csapatával együtt elindult lefelé, a hátuk mögött a csendes hegyek magasodtak, emlékeztetve őket a magasban végzett különleges munkájukra, a sziklák közt táncoló fűrész hangjára.